Orosz Nikolett: sokat tanultam, és határozottabb lettem

– Hiányzik a kórház, nagyon várom, hogy jöhessek vissza dolgozni. Hosszú volt a felkészülés és a verseny, a kórházi munka számomra kevésbé stresszes – indítja mosolyogva a beszélgetést a kórház parkjában Orosz Nikolett.

Az Orosházi Kórház ápolója a 6. helyen végzett és Kiválósági Érmet szerzett az augusztus 23-26. között Oroszországban rendezett WorldSkills Kazan 2019 versenyen, a szakmák világbajnokságán.

A verseny óta eltelt több mint egy hét, az élmények és az érzések ülepedtek, így jött a kérdés: mennyire elégedett az eredménnyel?
– Úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot. A világranglistán 6. helyezettnek lenni egész jó teljesítmény. Ráadásul a szakmában eddig ez lett a legjobb WorldSkills eredmény. Az ápolás és gondozás kategóriában összesen 19 induló volt, köztük olyanok is, akik már korábban indultak ilyen versenyen. Egyikük tavaly nyert Európa bajnokságot és volt olyan is, akinek nálam jóval több kórházi gyakorlata van. Őket is sikerült lekörözni, így teljes mértékben elégedett vagyok – fogalmaz a fiatal ápoló. Orosz Nikolett a 6. hely mellett Kiválósági Érmet is kapott. Az egész verseny során elért eredményeket átlagolják, és aki a megadott szint felett teljesít, megkapja ezt az érmet, ami annyit jelent, hogy a világ legjobbjai között is kiemelkedően teljesített.

A “WorldSkill Kazan 2019” nem egy hétköznapi verseny volt, amit jelez, hogy 63 országból, 1354 fiatal, 56 szakmában mérte össze tudását. A magyar csapat 22 szakmában 24 versenyzőt indított. A négynapos eseményt összesen 250 ezren tekintették meg a helyszínen.

A több hónapos intenzív felkészülés önmagában kemény kihívás volt, a nyomás pedig csak fokozódott a versenyen. Főleg, hogy az eredeti tervek már az elején módosultak.
– Az első nap máris csúszással indult, a versenyzők közül elsőként kellett volna kezdenem, de majdhogynem utolsóként szólítottak a feladathoz. De így jártam a zárónapon is, szinte a teljes magyar csapat végzett már a saját szakmájában, együtt örültek, én pedig feszülten vártam, hogy végre én következzek – emlékszik vissza.

A versenyen színészek játszották a beteg szerepét, velük kellett foglalkozni a helyben megkapott feladat alapján – mindezt angolul. Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb azonnal rávágja: az időt jól beosztani. Minden feladatra 40 percet kaptak, ami önmagában nem kevés, hiszen a kórházi munka során szinte soha nem töltenek egyszerre 40 percet valaki mellett.
– A kórházban más a tempó, az orvos utasításainak megfelelően dolgozunk, többször térünk vissza egy beteghez, közben pedig másokkal is foglalkozunk. A versenyen egyszerre csak egy beteget látunk el és folyamatosan, jól felépítve kell kiviteleznünk 5-10 elrendelést. Ezt fejben sokszor nehéz előre megtervezni. A valóságban nincsenek a betegágy mellett bámészkodók, a versenyen viszont rengetegen néztek, zajongtak, a zsűri pedig árgus szemekkel figyelt minden mozdulatot, mondatot. Ám így sem zökkenhettem ki, mert meg kellett felelnem a betegemnek, a pontozási rendszernek, a szakértőknek, magamnak és nem utolsó sorban az érdeklődő közönségben is törekedtem jó benyomást kelteni. Ezekkel a nehezítő tényezőkkel, stressz faktorokkal együtt lehetett volna több is az idő, de persze így is megoldottam – összegez.

Adódott a kérdés, volt-e olyan feladat, amit a verseny hevében is élvezett.
– Mind a 16 feladat tetszett, de amikor az 1-es típusú cukorbeteg lánnyal kellett foglalkozni az volt számomra a legjobb, kimondottan élveztem. Egyébként is beletartozik az ápolói munkába, hogy tájékoztassuk a beteget, hogyan tud magáról gondoskodni, mire figyeljen otthon, és én ezt a részét kimondottan szeretem a szakmámnak – fogalmazott Niki és a lelkesedéséből látszott, ezt nem csak a kérdező kedvéért mondta.

A fiatal ápoló az elmúlt napokban özönével fogadja a gratulációkat, lassan nem is győz mindre válaszolni. De nem csak az internetes felületeken éri utol a dicséret.
– Ismeretlenek megállítanak az utcán, a boltban és gratulálnak, egykori tanáraim írnak, hogy mennyire büszkék rám. Be kell valljam, ez nagyon szokatlan, de igazán felemelő – fogalmazza meg érzéseit széles mosollyal. Boldog vagyok, hogy másokra is motiválóan hatok. Számomra ez az igazi elismerés.

Az elmúlt 1 évben a felkészülés és a verseny is sokat adott neki. Azt mondja, rengeteget tanult elméletben és gyakorlatban amit hasznosítani tud majd a munkában. De nem csak az ápolói hivatásban lépett előre.
– Változtam én magam is. Sokkal nyugodtabban és logikusabban tudom átgondolni az adott feladatot a beteg mellett. Bátrabb lettem, ha úgy adódik merek segítséget kérni, határozottabbá váltam, jobban ki tudok állni az elképzeléseim mellett és hatékonyabban tudok érvelni. Ezek mind fontosak, hogy a mindennapi életben és a szakmában is jobban boldoguljak – mondja.

Az elmúlt hónapok alváshiányát most pótolja. Van mit, hiszen a felkészülés mellett sokáig dolgozott és tanult is. Most jön egy kései nyaralás, ami előtt még vár rá egy nemzetközi katasztrófavédelmi gyakorlat Ausztriában, ahová a Magyar Vöröskereszt önkénteseként utazik majd. Szeptember végén áll újra munkába az Orosházi Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán, és ezzel párhuzamosan megkezdi főiskolai tanulmányait is.
– Nagyon várom már, hogy újra dolgozhassak. A motivációval eddig sem volt gond, a legjobb tudásom szerint igyekeztem mindent megcsinálni, de most úgy érzem, mindezt tudom még fokozni – zárja a beszélgetést Nikolett.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2014 óta indít versenyzőt Ápolás és gondozás kategóriában a nemzetközi versenyeken, melynek szakmai hátterét az Állami Egészségügyi Ellátó Központ biztosítja. Nikolett közvetlen felkészítője Fehér Zsuzsanna volt, aki elsősorban szakértőként és sokszor kiváló barátként segítette. Munkahelyén, az Orosházi Kórházban valós körülmények között, a betegágy mellett tett szert tapasztalatra. A kórház vezetése és a felkészítésben részt vevő osztályok orvosi- és ápolói csapata minden lehetőséget megadtak, hogy minél több eset mellett ott lehessen, így tanuljon, tapasztaljon. Greksza Lászlóné ápolási igazgató a felkészülés szervezésében, míg Birkás Tiborné, Bacsurné Brandt Judit, Kovácsné Héjja Etelka és Váriné Kása Edina minden tudásukat átadva segítették Nikolettet. Emellett segítette a felkészülést a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Honvédkórháza, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet és a Magyar Hospice Alapítvány.

A versenyen aranyérmet szerzett bútorasztalos szakmában Simon Krisztián, aki egyben a nemzet legjobbja címet is elnyerte. A magyar csapat tagjai tizenegy Kiválósági Érmet kaptak a szakmájukban elért, átlag feletti teljesítményéért.