Nyolc évtizedből 55 év gyógyítás – Dr. Süle Annát köszöntjük

“Megtisztelő, megható, felejthetetlen. Hosszú volt az 55 év, de helytálltam”. Így összegezte röviden eddigi orvosi pályáját dr. Süle Anna. A nemrégiben 80. születésnapját ünneplő fül-orr-gégész főorvos életútja valódi példakép lehet a jövő orvosainak.

– Orosházán volt nyolc kórházigazgatóm és nyolc osztályvezető főorvosom. Köszönöm nekik, hogy folyamatosan dolgozhattam. De köszönöm a takarítónőknek, beteghordóknak, műtősőknek, asszisztenseknek, ápolónőknek és minden kedves munkatársamnak, hogy segítették a munkámat. Volt benne nehéz és könnyebb időszak, de ez így volt kerek és egész – mondta a főorvos, amikor arról kérdeztem, miként tekint vissza az 55 évnyi kórházi munkára.

Süle Anna Orosházán született földművelő családba, ahol korábban nem volt értelmiségi, így korántsem volt egyértelmű, hogy a gyógyítás lesz a hivatása. Arra viszont pontosan emlékszik, mégis mi vitte erre a pályára.
– 7 éves voltam és nagypapám beteg lett. Az orvos kijött, megvizsgálta, amit érdeklődve figyeltem, majd felírta neki a gyógyszereket. Én pedig innentől kezdve mindenben utánoztam és rengeteg receptet írtam a kezem ügyébe kerülő papírokra. Ekkor mondtam először, hogy orvos szeretnék lenni. Az elhatározás pedig ki is tartott, amiben a családom is támogatott – emlékszik vissza.

Esküvő és diploma egy napba sűrítve

Az, hogy az orvoslás a későbbi családja életében is központi helyen lesz, ekkor még nem tudhatta, de a sors már ekkor előre rendelkezett erről. Az általános iskola második osztályában ismerkedett meg évfolyamtársával, Felek Csanáddal. A köztük kialakult barátság a gimnáziumi évek alatt szerelemmé szövődött, ami kitartott a szegedi orvosi egyetemi évek alatt is.
– 1970. szeptember 5-e igazán emlékezetes és mozgalmas nap volt az életünkben. Előbb összeházasodtunk, majd az anyakönyvvezetőtől – immár házasokként – átmentünk az egyetemre átvenni az orvosi diplománkat – mondja kissé elérzékenyülve az emlékektől.

Mivel mindketten tősgyökeres orosházi lokálpatrióták voltak, egyértelmű volt, hogy az Orosházi Kórházban helyezkednek el. Férje a szülész-nőgyógyász szakot választotta, ő pedig a fül-orr-gégészetet.
– Elég ügyes kezem volt rajzban, ami jól jön a finom megoldásokat igénylő műtéteknél is, így az korán eldőlt, hogy valamilyen műtétes szakmát választok. Későbbi főnököm, dr. Molnár Mihály főorvos közel lakott hozzánk, sokat beszélgettem vele, ő inspirált arra, hogy válasszam a fül-orr-gégészetet. Így is lett, az ő osztályán kezdtem dolgozni, 1974-ben pedig a szakvizsgámat is megszereztem – meséli.

Ebben az időben egymást érték a hallásjavító-, gégészeti- és mandulaműtétek, rengeteg időt töltött a műtőben. Kiemeli, a mai rendszer teljesen más, elképzelhetetlenül sokat fejlődött az orvoslás azokhoz az időkhöz képest.

– Változott a technika és a módszertan is. Régen egy mandulaműtétet bódításban végeztünk, magunknak altattuk a gyerekeket egymás után. Ma már külön aneszteziológus végzi a mélyaltatást és ő is felügyeli a beteg állapotát műtét közben.

Amíg az 1970-es években egy mandulaműtét 10-15 perc volt, most legalább egy óra. De ez a szakma is ilyen, folyamatosan fejlődik, változik, ahogy a tudomány halad előre – teszi hozzá.

Újabb szakvizsga és Afrika

Nem csak a műtéti szakmákban szerzett jártasságot ezekben az években. Ha úgy hozta a szükség, sokszor helyettesítették egymást az orvosok, akár a sajátjuktól eltérő szakterületen is. Így volt egy ideig üzemorvos, majd a kórházi laboratóriumban is dolgozott három évet. Azt mondja, ennek is megvolt az előnye, mert letette a laboros szakvizsgát, így jobban rálátott erre a tevékenységre is.

Életében komoly változást hozott az 1986-os esztendő, amikor egy lehetőséget megragadva az orvos házaspár – az akkor már 7 éves fiúkkal együtt – Líbiába költözött. Az észak-afrikai országban 3 és fél évet töltöttek orvosként. Más kultúra, más szokások, más lehetőségek, de rengeteg tapasztalás, amit később az itthoni gyógyító munkában is hasznosítottak.

A stroke, ami sok mindent megváltoztatott

Élete és pályafutása egyik legnehezebb időszaka 2010-ben volt, amikor stroke-ot kapott. Akaraterejével, a család és a kollégák támogatásával, több hónapos rehabilitáció után visszatért dolgozni.
– A betegség azonban érintette a mozgásomat, nem éreztem tökéletesen magabiztosnak a kezemet, így nem vállaltam tovább az osztályos munkát és a műtéteket. Nehéz döntés volt, de meg kellett hozni. Innentől kezdve dolgozom a szakrendelőben. Más ez a munka, de ugyanúgy teljes erővel és tudással kell ezt is végezni, mert a legfontosabb a betegek gyógyulása – fogalmaz.

Süle főorvosnő jelenleg heti kettő napot rendel a járóbeteg ellátásban. Az elmúlt 55 évben generációk sorát gyógyította, így nem tud anélkül végigmenni a szakrendelő folyosóin, hogy ne köszönnének rá idősebbek és fiatalok.

– Amit tudtam, megtettem. Rengeteg megbecsülést és szeretetet kaptam a szakmámtól és a betegektől. Szívesen jönnek vissza hozzám gyerekeikkel, unokáikkal, és örülök, hogy segíthetek ma is.

Még ha itt helyben, ebben a kis kórházban nem is tudjuk meggyógyítani a pácienseket, azzal is sokat teszünk, ha odafigyeléssel, türelemmel vizsgáljuk, felismerjük a problémát és átirányítjuk a beteget abba a nagyobb kórházba, ahol megtalálják a végleges gyógyírt a betegségére. Fiatal kollégáimnak szoktam mondani: a legfontosabb amit egy orvos tehet, hogy tiszteli, szereti a betegeit és a legjobb tudása szerint látja el őket – zárja a beszélgetést.

A kórház dolgozói nevében dr. Bozsár Stefánia főigazgató köszöntötte, külön megköszönve azt a kedvességet, emberséget és magas szakmaiságot, amit mindmáig képvisel. Az ebéden részt vett dr. med. habil Bella Zsolt (csoportképen jobb szélen), a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályának osztályvezető főorvosa is, aki Orosházán töltötte első orvosi éveit, és Süle főorvosnőre “pótanyukaként” tekint.

Névjegy

Dr. Süle Anna 1945. szeptember 12-én született Orosházán. Az 1-es számú Általános Iskola (ma református iskola) elvégzése után a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1970-ben szerzett általános orvosi diplomát. 
Ezt követően az Orosházi Kórház Fül-Orr-Gégészeti Osztályán kezdett dolgozni. A fül-orr-gégészeti szakvizsgát 1974-ben, a labor szakvizsgát 1977-ben szerezte.
2010-től a kórház szakrendelőjében a járóbeteg ellátásban vesz részt.
Férje, a szintén a kórházban dolgozó Dr. Felek Csanád szülész-nőgyógyász főorvos.

Szöveg: Melega Krisztián