„Kedves anyukák, nem panaszkodni kell, hanem felnőni a feladathoz!”

Ez a lényege annak a levélnek, amit Oláh Gáborné Hajni küldött nekünk. Soraiban meleg szavakkal beszél szülészeti osztályunk dolgozóiról, és kétgyermekes édesanyaként leírja friss tapasztalatait. Levelét változtatás nélkül közöljük.

„Ezúton szeretném a kedves édesanyáknak kifejteni véleményem a szülészeti osztályról és az ott dolgozókról. Én egy másodjára szülő anyuka vagyok. Az első kislányomat 7 éve szültem, a másodikat november 20-án, hétfőn. Sok minden változott 7 év alatt, például hogy a babákat most már akár egész napra kihozzák, sőt akár éjszakára is, ami egyébként Országos rendelet NEM LUSTASÁG a csecsemősök részéről. Akik nem mellesleg ezt a plusz munkát vállalva teljesítenek a tőlük mindent megtehető módon. Lelkiismeretesen és segítőkészen állnak minden babához és anyához.

És mivel most van olyan szobatársam, aki nem rendelkezik egy cseppnyi tapasztalattal sem, én úgy látom, jó hogy velünk vannak a babák, hiszen amikor innen hazamegyünk, nem lesz csecsemős, aki megfürdesse, tisztába tegye vagy ringassa helyettünk, amikor sír. Ők a mi babáink, nekik Ránk van szükségük és ezzel a módszerrel sokkal könnyebb belerázódni a néha oly lehetetlennek tűnő feladatba.

És amikor a csecsemősökhöz vagy nővérkékhez fordulunk segítségért, Ők amint csak tudnak (mert nem tudnak 6 helyen lenni egyszerre) jönnek és akár többször is megmutatják ugyanazt, ugyanolyan kedvesen (pedig Ők is emberek és néha nekik is lehet rossz napjuk). És amellett hogy segítenek, ha látják, hogy fáradtak vagyunk, ők viszik a babákat és rendezik őket. Úgyhogy kedves anyukák, nem panaszkodni kell, hanem felnőni a feladathoz, ami egy életre szól, ahol nem lehet mindig mást okolni!

Én ezúton szeretném megköszönni a szülészet minden kedves dolgozójának az odaadó munkáját és kedvességét, amit nap, mint nap megtesznek értünk és gyermekeinkért!

Oláh Gáborné Hajni”