In Memoriam dr. Pászti Erzsébet (1942 – 2022)
Életének 80. évében, hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt kórházunk egykori laboratórium vezető főorvosa. Egykori kollégája, utóda, barátja, dr. Berecz Emese emlékezik rá.
“Nagyon jó munkatárs, jó főnök voltál, rengeteget lehetett tanulni tőled.
Imádtad az állatokat és a növényeket. Emlékszem, a laboratórium abban az időben úgy nézett ki, mint egy botanikus kert, ezt is neked köszönhettük. Nagyon precíz voltál, mindenre figyeltél.
Vezetésed alatt érkezett az első kémiai automata berendezés a kórházba, ami alapjaiban változtatta meg a munkát. Mindig a maximális minőségre törekedtél, ennek alapján állítottad be a laboratórium működését egy precíz, szakmai irányba. Amikor évekkel később átvettem tőled a labor vezetését, csak folytatni kellett az általad megkezdett munkát, hisz megvolt a helyes irány, tovább kellett vinnem.
Minden múlandó, semmi sem állandó. De a barátság emléke megmarad. Ha most azt kérdezed, mi hiányzik a legjobban, könnyű a válaszom: a munkahelyi közös ebédek és kávézások.
Emlékszel: leültünk és beszélgettünk. De ott és akkor nem a munkáról: magánéletről, családról, gyerekekről, a virágokról és mindenről, ami éppen eszünkbe jutott. Hiányozni fogsz, de tudjuk, hogy jó helyen vagy!”
Életrajzi adatok
Pászti Erzsébet 1942. november 19-én született Hajóson sváb paraszti családba. 1947-ben kisgyermekként élte meg a kitelepítést, ami végigkísérte egész életét és hatással volt a pályaválasztására is. Gyerekkorától segíteni akart az elesetteken, a gyengéken és a betegeken. Legyen ez ember, vagy sérült kisállat.
A kecskeméti gimnazista évek után a Szegedi Orvosi Egyetemen szerzett diplomát és az 1967-ben átadott Orosházi Kórház kezdő orvoscsapatának tagja volt, akkor már férjével, dr. Erostyák Mihállyal, akivel még egyetemi évei alatt ismerkedett meg és kötött házasságot. 1970-ben nyílt meg a rendelőintézet a régi szülőotthon helyén, ahol ő lett a labor vezetője. 1984-ben készült el az új rendelőintézet a Könd utcán, s került új helyére a labor, mint központi laboratórium, ahol 1992. áprilisától osztályvezető főorvos volt. 2003 áprilisában innen ment nyugdíjba.
Közösségi emberként is aktív életet élt még nyugdíjas korában is. 1998-2006-ig tagja volt a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak ápolva ősei kultúráját.
Családi élete kiegyensúlyozott volt, férjével két gyermeket neveltek fel, akik 4 unokával ajándékozták meg.
Egészségügyi problémái miatt életének utolsó másfél évét az Ezüstfenyő Idősek Otthonában töltötte, 2022. június 20-án este örökre elaludt.
