Ez nem munka, hanem hivatás – ápolók az ápolásról
Csordás Györgyné Margó és Zimányi-Farkas József között több generáció a korkülönbség, egy dolog azonban biztosan közös bennük: hivatásként tekintenek munkájukra. A kórház legidősebb és legfiatalabb aktívan dolgozó ápolóját kértük meg, hogy az Ápolók Nemzetközi Napján mondják el nekünk, miért választották ezt a pályát.
1820. május 12-én született Florence Nightingale brit ápolónő, a modern ápolóképzés megalapítója. Ezért minden évben ekkor van az Ápolók Nemzetközi Napja.
Margó: több mint 50 éve az ápolói pályán
– Nagyon régen volt már, amikor itt kezdtem dolgozni, 1969 szeptemberében, 14 évesen volt az első munkanapom a belgyógyászaton kisegítő ápolóként. Valahol meg volt ez írva, hiszen anyukám is itt dolgozott a kórházban, így több időt töltöttem bent, mint egy átlag gyerek – emlékszik vissza a kezdetekre Csordás Györgyné Margó.
Azt mondja, maga az ápolás, az elesetteken való segítés volt az, ami megfogta már egész fiatalon, aztán ez a belső késztetés nem is engedte el többé. Gyermekei születése után 1978-tól az akkor még a kórházhoz tartozó Könd utcai bölcsődében folytatta a munkát csecsemő- és gyermekgondozóként, majd ugyanebben a munkakörben 1999-ben jött vissza a kórházba. Azóta a Csecsemő- és Gyermekosztályon dolgozik.
– Imádom a gyerekeket, így soha nem is kellett azon gondolkodnom, hogy más munkám legyen. Öröm nézni azt, ahogy gyógyulnak a gyerekek és a felnőttek, ehhez pedig mi, ápolók és gondozók is hozzáteszünk a magunkét.
Nagyon jól esik, amikor akár 15-20 évvel később az utcán megszólítanak ismeretlenek, hogy emlékeznek rám, én álltam az ágyuk mellett, amikor a kórházban voltak. Bizony, ilyenkor sokszor nekem is könnybe lábad a szemem.
Szeretem a munkámat, ami nekem nem is munka, hanem hivatás. 2011 áprilisa óta nyugdíjas vagyok, de igazából egy napot sem töltöttem otthon, hiszen szeretem a közösséget, a kollégákat, a kórházi légkört. Ha most kellene újrakezdenem, nem csinálnám másként – zárja gondolatait Margó.
József: a betegek visszajelzéseiből merítek erőt és motivációt
– Sok korombeli megemeli a szemöldökét, amikor elmondom hol dolgozok és hogy mennyire szeretem, amit csinálok – kezdi a kórház jelenlegi legfiatalabb ápolója. Zimányi-Farkas József 21 éves, de már tízenévesen volt benne olyan ambíció, hogy az egészségügyben dolgozzon. A terepet jól ismerte, hiszen az ő édesanyja is kórházi alkalmazott, az ápolási igazgató titkárságán dolgozik, így sokat hallott otthon az ápolók mindennapjairól.
– Bár először inkább a gépészeti pálya érdekelt, az érettségi után mégis úgy döntöttem, hogy elkezdem az ápoló képzést. Ekkor, 18 évesen a tanulás mellett volt időm, ezért munkát kerestem. Több helyen is érdeklődtem, amikor szembejött velem egy álláshirdetés, hogy beteghordót keresnek a kórházba. Úgy voltam vele, később úgyis a kórházban fogok dolgozni, addig pedig ismerkedem a környezettel, fizetést is kapok, és biztosan tudok ellesni mesterfogásokat a kórházi ápolóktól, ami jól jön majd a suliban – fogalmaz.
Így 2019 októberben munkába állt a műtéti szakmákat felölelő invazív mátrixban. Az ápolóképző mellett hol nappalos, hol éjszakás műszakban dolgozott beteghordóként, majd kérésére segédápolói beosztásba helyezték. Innentől már ténylegesen a betegágy mellett volt, és az iskolában szerzett tudást azonnal ki is próbálhatta a gyakorlatban a Sürgősségi Betegellátó Osztályon.
– Az SBO-nál jobb gyakorlati helyet el sem lehetne képzelni. Itt éjjel nappal pörgés van, nagyon sokféle esettel találkozunk, gyorsan és sokat lehet tanulni. Nekem rengeteg pluszt adott ez a lehetőség, könnyebben is vettem a sulis vizsgákat.
2021 májusában sikeresen elvégeztem a képzést, így azóta ápolóként vagyok az SBO-n. Nagyon szeretem a munkám, rengeteg benne a kihívás, a megoldandó helyzet, de ettől élvezetes igazán. És nem mellesleg az SBO-s kollektíva is kiváló, akik befogadtak, segítenek. A nehezebb ügyeleti napokon pedig azokból a sikerélményekből, visszajelzésekből merítek erőt és motivációt, amit a betegektől kapok vissza – vallja Zimányi-Farkas József.
(A képen: Zimányi-Farkas József ápoló, Giricz Szilvia ápolási igazgató, Csordás Györgyné Margó csecsemő- és gyermekgondozó.
Fotó: Melega Krisztián/Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet, Orosháza)
