Dr. Patakfalvi János: az arany diploma nem érdem, ezt meg kell élni

Nemrégiben vette át arany oklevelét az orvosi pályán eltöltött 50 évnyi szolgálatért dr. Patakfalvi János. A szülész-nőgyógyász főorvossal ennek apropóján beszélgettünk az első világra segített babáról, az öt évtized alatt végbement fejlődésről, az apukák szülőszobai átváltozásáról és a terhességi tesztként használt kecskebékákról.

– Bejön egy várandós egészségesen, és így is szeretne hazamenni a gyermekével. Ez könnyen hangzik, de nem mindig így van. Ennek egyik kulcsa a megbízható és szakmailag alaposan felkészült orvosi, szülésznői és ápolói gárda, ami itt, Orosházán évtizedek óta megvan. Ez nem is annyira munkahely, már már baráti közösség – szögezi le az elején dr. Patakfalvi János.

Az Orosházi Kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályának főorvosával kórházi szobájában beszélgetek. A kis helyiség polcai tele vannak orvosi könyvekkel, folyóiratokkal és emlékekkel, sok sok év munkáját és szellemiségét őrzik a tárgyak.
– Az átalakítások, építkezések miatt a többi osztály sokat költözött az épületen belül, mi viszont maradtunk, és én 47 éve minden nap ugyanoda érkezem dolgozni. Bekötött szemmel sem mennék neki a falnak az osztályon, annyira ismerem minden részletét – mondja egy kacsintás kíséretében.

A szegedi születésű szülészorvos a diploma megszerzése után előbb a mezőcsáti szülőotthonba került, majd 4 évvel később érkezett Orosházára.
– Mezőcsát messze volt, és örültem, hogy Orosházán lehetőség adódott. Nagyon jó tanítóim és mentoraim voltak ebben a kórházban, ahol végigjártam az utat, és a végén osztályvezető főorvos is lehettem, amit pályám csúcspontjának tartok. Öt évvel ezelőtt, amikor betöltöttem a hetvenet, nem pályáztam újra, csinálják a fiatalok. Az utódom, dr. Svarsnig Lajos agilisan, szakmailag is kézben tartja az osztályt, jó helyen van nála a staféta – mondja.
Apró műtéteket még vállal, de a lába már nehezen bírja a terhelést, így a nagy operációkat kihagyja. 2020. június 30-ig van engedélye, hogy nyugdíj mellett dolgozhasson.
– A család már régóta nyaggat, hogy pihenjek, de egyrészt sajnos kevesen vagyunk orvosok az osztályon, másrészt nagyon szeretem a szakmámat, a kórházat, ezt a közeget. A kollégák nem hagynak unatkozni, az adminisztrációt, a betegfelvételt, a terhes tanácsadást viszem és besegítek a nőgyógyászati szakrendelésen – avat be mindennapjaiba.

15 ezer világra segített újszülött

Azt nem tudja, 50 év alatt hány gyermeket segített világra, de szerinte valahol 15 ezer körül lehet ez a szám. Az első szülésre amit ő vezetett le, viszont emlékszik. A szülőotthonban még csak 1 hónapja dolgozott, amikor a főnöke azt mondta, elmegy szabadságra.
– Én pedig ott voltam 24 évesen, szakvizsga nélkül, és már aznap este elindult a vajúdás egy anyánál. Vettem egy nagy levegőt, beléptem a szülőszobába és simán levezettem a szülést. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést.

Hozzáteszi, ennyi évvel későbbről visszagondolva néha beleborzong, miket vittek akkor végbe.
– Nem volt infúzió, lélegeztetőgép, ultrahang, labor, de még terhességi teszt sem. A terhesség megállapítására kecskebékákat használtunk. A gyerekek hordták be a békát, 2 forintért vettük darabját, ott brekegtek a befőttes üvegben. A női vizeletet befecskendeztük a béka hasi limfazsákjába, majd később váladékot vettünk a békától és ha a mikroszkóp alatt úszkáltak a béka spermiumok, akkor terhes volt a nő. Ezek nagyon jó tanulóévek voltak, olyan dolgokat láttam és tapasztaltam, amit egy kórházban nem kaptam volna meg, felkészített a kihívásokra – emlékezett vissza.

Babaágyak bevásárlókocsiból

Azt mondja, a kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztályának dolgozói mindig is nyitottak voltak az újdonságokra, és ennyi év távlatából látszik igazán, milyen óriási volt a technikai és a tudásbeli fejlődés. Kaáli professzornak köszönhetően Magyarországon itt használtak először nőgyógyászati beavatkozásra laparoszkópos tornyot, az ország minden részéből jártak ide csodálni és tanulni. De nem csak technikai oldalon volt nyitott az osztály.
– Az 1990-es évek elején vezettük be a rooming in rendszert, amikor kint lehet a baba az anyukánál. Ma már ez természetes, de akkor nem volt jellemző az országban. Viszont nem voltak kiságyak, amiket a kórterembe tehettünk volna és pénz sem volt rá. Egy üveggyári mérnök barátomnak elmeséltem a problémát, ő meg a kollégáival kitalálta, hogy az áruházi gurulós bevásárló kocsikat átalakítják tolható kiságynak. Beszerezték, megcsinálták és kaptunk belőle 30 darabot. A célnak tökéletesen megfelelt – meséli nevetve.

A másik újítás az apás szülések bevezetése volt. Az Orosházi Kórházban több mint 20 éve az apukák is bent lehetnek gyermekük születésénél. Patakfalvi főorvos vallja, ez erősíti a szülők kapcsolatát, és az édesapának is meghatározó élményt ad.
– Láttam már pár érdekes átváltozást a szülőszobában. A zord, morcos, kemény édesapa megérkezik a párjával, végigüli a vajúdást, rácsodálkozik, hogy gyermeke anyja milyen fantasztikusan kitartó és erős asszony, majd elsírja magát, amikor kezébe veszi a gyermekét. Ez is a születés csodája, megenyhíti a legkeményebb szíveket is – fogalmaz mosolyogva.

A sok téves információ ártalmas

A változás azonban nem csak a technikai fejlődésben, a bevezetett új szolgáltatások területén, hanem a születések számában és az emberek hozzáállásában is megmutatkozik.
– Régen sokkal több baba jött világra, volt, hogy 1300-1400 szülés volt egy évben. Mostanra ez a szám sokkal kevesebb, aminek sok oka van. A várandós anyák részéről is nagyobb az elvárás ami nem gond, de sajnos az internet térhódításával rengeteg téves infót gyűjtenek be az édesanyák és a hozzátartozók, ami veszélyeket hordoz. Sok időt vesz igénybe, hogy ezekről beszéljünk velük, de természetesen megtesszük, hisz ma már ez is a munkánk része – teszi hozzá.

dr. Patakfalvi János 47 éve segít világra jönni a babáknak és gyógyítja a nőket Orosházán, de bevallása szerint ennyi év után sem tudja megunni szakmáját. 50 évvel az egyetem elvégzése után, 2019 végén vehette át arany diplomáját Szegeden.
– Az arany diploma nem érdem, ezt meg kell élni, amiért hálás vagyok a sorsnak. A szülészet csodálatos dolog. Amikor 9 hónapig cseperedik, majd egy új kis élet bújik ki a világra, ahogy levegőt vesz, elkezd sírni, az megfoghatatlan. Ezt nem lehet megszokni, minden születés egy csoda, és boldog vagyok, hogy ezt a csodát olyan sokszor átélhettem az eltelt évtizedekben. Bár nagyon szeretnék még dolgozni, lehet, hogy engedek a család nyomásának és idén nyugdíjba megyek. De az biztos, ha erre járok, benézek, mert 50 év után nem könnyű otthagyni azt, ami az egész életedben meghatározó volt.

(Patakfalvi János 1945. január 8-án született Csornán. Általános és középiskoláit Szegeden végezte, majd 1969-ben a szegedi egyetemen diplomázott általános orvosi szakon. Innen a mezőcsáti szülőotthonba került, majd 1973. április 1-jén kezdett az Orosházi Kórházban, ahol
1976-ban megszerezte szakvizsgáját szülészet-nőgyógyászat szakon. 2003-2016 között az Orosházi Kórház Szülészet Nőgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa volt, jelenleg nyugdíj mellett dolgozik az osztályon.)