CSÁO: remény egy jobb életre, de ahhoz kell egy neszeszer is
A legtöbben megtapasztaltuk már, milyen érzés, amikor válság, veszteség miatt bajba kerülünk. Vannak, akiknek nehezebb tapasztalatok jutnak, és szinte a nulláról kell újraépíteni az életüket. Ilyenkor minden segítség jól jön, érkezzen az egy alapvető higiéniai eszközöket tartalmazó neszeszer képében, vagy az átmeneti lakhatást, szakmai segítséget és egyben lelki támaszt is nyújtó intézmény formájában. Utóbbit az Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthona biztosítja, az előbbihez pedig az orosházi kórház Egészségfejlesztési Irodája járult hozzá egy jótékonysági akció keretében. De nézzük, mi az a CSÁO és mi ez a neszeszeres akció.
Az Orosháza belvárosban található épület kapuja hatalmas és nehezen nyílik, nem könnyű rajta belépni. Még akkor sem, amikor adni jöttünk és tudjuk, bármikor kimehetünk, hiszen van hová. Az itt lakók lehetőségei szűkösek, de mindenképpen jobb helyzetben vannak, mint amilyenből érkeztek. Innen aztán apránként, a kicsi sikereket nagy becsben tartva lehet felállni, újrakezdeni, továbblépni. Nehéz, nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Főként ha segítség is akad.
Bezártságból az életbe
A 40-es éveiben járó Júlia (nevét megváltoztattuk) 2021 elején, párkapcsolati erőszakból négy gyermekével érkezett az Ökumenikus Segélyszervezet orosházi családok átmeneti otthonába. A 6, 13, 16 és 17 éves gyerekek az első időszakban szinte ki sem mozdultak, senkivel nem beszéltek, a tanulás döcögősen haladt, semmivel nem voltak motiválhatóak.
A CSÁO szakemberei több hetes munkával azonban változást értek el a gyerekeknél: egyre több foglalkozásra jártak, majd az iskolában is jobbak lettek az eredmények. A legidősebb gyermek már szakmát tanul, külföldi szakmai gyakorlatra pályázik, bátyja példáját követve a második fiú is erre készül. Elmondásuk szerint az, hogy látják édesanyjukat rendszeresen munkába menni, követendő példát, erőt és hitet ad nekik, hogy van remény egy jobb életre…
Ez csak egy jó példa arra, ami a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet égisze alatt közel 20 éve Orosházán működő Családok Átmeneti Otthona falai között történik.
Az intézmény olyan hátrányos helyzetű, lakhatással küszködő családoknak ad átmeneti segítséget a megerősödéshez, illetve továbblépéshez, akik többségében párkapcsolati erőszak elől menekülnek. Jellemzően édesanyák érkeznek a gyerekekkel, ritkábban – lakhatási krízis miatt – teljes családok is jelentkeznek. Az alap kitétel, hogy a szülők a gyermekek jogán lakhatnak a szállón.
– Nagyjából 12 család elhelyezését tudjuk egyidejűleg biztosítani, akik 1- 1,5 éven keresztül lakhatást, pszichológiai segítséget kapnak, a gyerekek tanulnak a helyi iskolákban, a felnőtteknek szociális munkát és adományokat biztosítunk. Emellett munkaerőpiaci tanácsadással kívánjuk képessé tenni őket arra, hogy visszatérjenek a társadalomba és önálló életüket, lakhatásukat saját maguk tudják elérni, megélni. A CSÁO egy menedék, a tanulási folyamat után ugródeszka vissza az életbe – foglalta össze Kovács Dániel intézményvezető.
Wc papír, tusfürdő, sampon, női intim higiénés termékek, fogkefe, fogkrém, fültisztító mellett némi csoki is került azokba a csomagokba, amiket az orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet Egészségfejlesztési Irodájának felhívására adott több mint 50 magánszemély. Az EFI az “Ajánld fel neszeszered” akció keretében arra kérte a segítő szándékú embereket, hogy a hátrányos helyzetű, lakhatási gondokkal küszködő családoknak, édesanyáknak állítsanak össze tisztasági csomagot, ezzel segítve mindennapjaikat.
Az EFI egyébként aktívan részt vesz a CSÁO szakmai programjában, hiszen a kórház szakemberei rendszeresen tartanak életvezetési, egészségfejlesztési előadásokat, tréningeket a bent lakó felnőttek és gyerekek számára.
A CSÁO-ban átlagban 6-12 hónapot töltenek a családok. Beilleszkednek, elfogadják a működési szabályokat, megtanulják, milyen egy épületben élni több másik családdal. A segítő folyamat közben közös célokat tűznek ki: van, aki Orosházán szeretne maradni, de van, akinek az a célja, hogy visszatérhessen a szülőhelyére.
A krízisbe került családok azonban nem csak a központi épületben laknak. A szervezet több lakást is fenntart a környéken azoknak, akik az utolsó lépcsőfok előtt állnak az önállósodás előtt.
A bent lakók előrelépésének, önállósodásának folyamata többlépcsős. Vannak esetek, amikor sikerrel járnak, és akár önkormányzati bérlakásba, albérletbe vagy saját ingatlanba kerülnek a családok. Persze akármekkora az igyekezet, mindig vannak olyanok, akiknél nem sikerül a reintegráció, más hasonló intézménybe költöznek tovább, vagy visszamennek korábbi lakóhelyükre. De olyan is előfordul, hogy a családnak megoldódik a korábbi lakhatási problémája, így visszaköltöznek oda, ahonnan eljöttek. De ez a ritka esetek közé tartozik.
Nincs ingyen pénz. Amit megkeresnek, be kell osztaniuk
Az intézményben felelősségteljes, nagy szakértelmet, sok türelmet és kitartást igénylő feladatokat végeznek a dolgozók.
– Bennünket az apró sikerek visznek előre. Ha a bekerülő gyerekek önmagukhoz képest egyre jobban teljesítenek az iskolában, vagy sikerül az édesanyát, édesapát visszajuttatni a munkaerőpiacra, az nekünk is pozitív élmény – fogalmaz Kovács Dániel.
(Fotó: Rosta Tibor)
Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen az elvégzett munka után több saját jövedelmük lesz, így tudnak magukra költeni. Ezen a ponton pörög fel a felnőtteknek szóló tanácsadás, ami a megtakarításról szól. Ahhoz, hogy albérletbe menjenek, a bérleti díj mellett kaucióra is szükség van. Ezt nem az intézmény adja, a családoknak kell megtakarítani ezt az összeget abban az átmeneti időszakban, amíg bent laknak. Ez egyfajta nyomás a felnőtteken, hogy nem költhetik el az összes megkeresett pénzt, tehát megtanulják beosztani a keresetüket. Ez pedig a társadalmi beillesztés egyik fontos eleme
Új iskola, új barátok, régi traumák
Arról már Virányi Barbara pszichológus beszél, hogy a bekerülő családoknál nagyon sok hozott trauma van, főleg, ha egy bántalmazó kapcsolatból menekül az édesanya a gyermekekkel. Emellett az új helyszín is plusz bizonytalanságot okoz, így kezdetben az aktuális feszültségek, félelmek oldása a legfontosabb feladat a szakemberek számára.
– Első körben jön a család beszoktatása, a szabályok elfogadtatása, majd ezután következhet a saját, hozott traumák oldása. A gyerekekkel külön foglalkozunk, hiszen sokszor halmozottak a traumáik, amit képtelenek feldolgozni. Van, aki magába fordul, szorong, pszichoszomatikus tüneteket (fejfájás, hasfájás) produkál. A másik véglet, hogy magatartásbeli problémákkal küzd a gyermek. Itt a szülőkkel együtt próbáljuk feltárni ezeket a problémákat, külön és csoportosan, játékkal is dolgozunk velük – fogalmaz az intézet pszichológusa.
A bent élő gyermekek iskolai előmenetelében sokat jelent, hogy a szülők mellett a CSÁO szakemberei is foglalkoznak velük
(Fotó: Rosta Tibor)
Az átmeneti otthon szabályainak megismerése azonban csak az egyik lépés. A gyerekeknek az új óvodába és az iskolába is be kell illeszkedni, ami nem egyszerű, hiszen teljesen idegen helyre kerülnek, nincsenek barátaik. Ebben a fejlesztő pedagógusok segítenek nekik, akikkel a képességbeli hiányokat, iskolai lemaradásokat külön pótolják egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokon.
Ne csak anya, nő is lehessen
Az édesanyák helyzete sem egyszerű, akik nagyon sokféle problémával érkeznek az otthonba, így a női mivoltuk megélésére nem jut sem idő, sem pénz.
– Sokszor olyan környezetből érkeznek, ahol a személyes higiénián, tisztálkodáson nem volt hangsúly, így ebben sincs saját énképük. Abban is segítünk nekik, hogy megtanulják, mennyire fontos a tisztálkodás, a tiszta ruhák viselése. Ám ehhez pénzre és megfelelő eszközökre van szükség, amire sokszor nem jut már keresetükből. A rengeteg beszélgetés, a példamutatás azonban sokszor hatásos, és az anyukák idővel megtanulják, hogy magukra is kell szánniuk időt és figyelmet, ami jótékony hatással van a teljes családra is – teszi hozzá Virányi Barbara.
Felnőttként tanulta meg azt, amit más gyermekként lát otthon
Általános tapasztalat, hogy a párkapcsolati erőszakból elszökött édesanya többször is visszamegy a gyerekekkel a családba, hiszen a megszokottat, a ragaszkodást nehéz elengedni.
Az írás elején bemutatott Júlia mégsem engedett a kísértésnek, a volt párja fenyegetései, ígéretei nem hatottak rá, kitartott. Otthon évekig nem dolgozott, el volt különítve a gyerekekkel, nem volt saját pénze, amit be lehetett volna osztania. Mindezt felnőttként kellett megtanulnia, ami hatalmas teljesítmény.
Aki ezt nem látja, akinek ezek a dolgok természetesek, szinte fel sem tudja mérni, hogy az érintett családok milyen szegénységből, nélkülözésből érkeztek az átmeneti otthonba.
A legnehezebb elkezdeni a változást
Júliának a beilleszkedés sem volt egyszerű, nagyon sok beszélgetés kellett ahhoz, hogy elfogadja az új élethelyzetet, az intézményi élet szabályait. Amikor viszont ez megtörtént, gyorsan haladt előre. A CSÁO munkaerőpiaci foglalkozásainak és lehetőségeinek segítségével közfoglalkoztatottként kezdett dolgozni, jelenleg pedig már határozatlan idejű munkája van. Így értelemszerűen magasabb a keresete, ezért kikerültek az otthonból egy külső lakásba.
Itt jött az újabb lépcsőfok, egyre több, a lakhatással kapcsolatos dolgot (számlák befizetése, fizetés beosztása, gyerekek iskoláztatása) maguknak kell intézni. Ha továbbra is ilyen összeszedetten élnek, jöhet az újabb lépés: albérletbe költözhetnek, így pedig teljesen önállóak lehetnek…
Az ő történetük az egyik jó példa arra, hogy kitartással, akarattal a legnagyobb mélységből is lehet kiút, de ehhez elengedhetetlen a segítség.
„A szeretet nem árt”
Ezzel a címmel indított kampányt a verbális erőszak ellen az Ökumenikus Segélyszervezet, amiben valós történeteket feldolgozó kisfilmekben hívják fel a figyelmet a kapcsolati erőszak jeleire, és felvillantják a megoldási lehetőségeket is. Létrehoztak egy külön weboldalt is, ahol az áldozatok segítséget kérhetnek a szakemberektől. Személyesen pedig a krízisambulanciák – köztük az orosházi – nyújtanak segítséget. Mindezekről részletes információ ide kattintva található.
Melega Krisztián
A szerző az orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet kommunikációs vezetője
(A képeken szereplő családok az átmeneti otthon lakói, akik hozzájárultak a fotózáshoz és a képek felhasználásához.)
