A Magyar Ápolók Napjára: a beteg mosolya a legfontosabb visszajelzés
Nem az életkor és a munkában töltött évek száma számít igazán, hanem az elhivatottság, az alázat és a felelősségvállalás. A Magyar Ápolók Napján kórházunk legfiatalabb és legidősebb nővérének történetével köszöntjük ápolóinkat.
Petrában és Máriában sok a közös. Mindketten ápolóként dolgoznak az Orosházi Dr. László Elek Kórházban a betegágy mellett, szeretik a munkájukat és elhivatottan látják el a betegeket. Egy különbség azonban biztos van: egyikük még csak 2 éve, másikuk azonban már 48 éve dolgozik a kórházban. De mint látjuk majd, igazából nem ez a lényeg…
Petra: amikor rám mosolyog egy idős beteg, az az igazi elismerés
Lunczner Petra eredetileg a vendéglátásban szeretett volna dolgozni, de mikor a pályaválasztás elé került, más irányt vett az élete.
– Bár édesanyám szociális gondozó, tehát van némi rálátásom erre a területre, soha nem gondolkodtam abban, hogy betegekkel foglalkozzam. Aztán amikor jöttek az iskolai pályáválasztási bemutatók, kíváncsiságból megnéztem az ápoló képzést és magam is meglepődtem, mennyire megfogott amit ott láttam és hallottam – mesél a kezdetekről.
Petra a Gyulai Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tanulójaként Orosházán kezdte meg tanulmányait általános ápolóként, és az orosházi kórházban töltötte a gyakorlati idejét.
– Már az iskolai képzés során is azt vártam, mikor mehetünk be végre a kórházba.
Emlékszem az első napra, amikor tanulóként beléptem a kórterembe, minden percét élveztem. Aztán napról napra egyre jobban éreztem, ez az én utam, de a miérteket akkor még nem tudtam – fogalmaz mosolyogva.
Azt mondja, már a tanulóévek alatt körvonalazódott benne, hogy a belgyógyászaton szeretne dolgozni, mert ott sokrétű, igazán összetett feladatokat kell elvégezni. A sikeres vizsgák után 2022 júliustól teljes állásban dolgozik az orosházi kórházban. Az élet úgy hozta, hogy a belgyógyászat helyett a Krónikus Osztályra került.
– Nagyon izgatott voltam, picit talán a lábam is remegett. Ott tudatosult bennem, most már nem tanuló vagyok, nincs mellettem az oktató és innentől minden felelősség az enyém. A krónikuson ráadásul főleg idősek fekszenek, többségük nagyon beteg, sokszor zavartak is, így nem egyszerű a gondozásuk. De hamar megtapasztaltam, hogy az idősebb kollégák segítenek ha kell. Nincs könnyű dolgunk, néha lelkileg is megvisel egy egy beteg állapota és sorsa. De amikor egy néni vagy bácsi gyenge, fáradt ujjaival megfogja a kezem, rám mosolyog és könnyes szemmel megköszöni, hogy segítettem neki, az minden, de tényleg minden nehézséget elfeledted. Ezek a helyzetek megerősítik bennem, hogy jól döntöttem, amikor az ápolói pályát választottam – zárja Petra.
Mária: az újszülöttek nem szólnak, nekünk kell mindent megoldani
Mérhetetlen kitartás, tudás és tapasztalat állt Tóth Istvánné mögött. Mária 1976-ban végzett a szegedi Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolában csecsemő- és gyermekápolóként, és még abban az évben munkába állt az orosházi kórházban.
– A kezdetektől fogva a Csecsemő- és Gyermekosztályon dolgozom. Néha végigveszem magamban az eltelt közel 5 évtizedet és elgondolkodom, mennyi minden változott, mennyivel modernebb lett a gyógyítás. Egy valami viszont ugyanolyan és soha nem fog változni: a gyerekek rengeteg figyelmet, törődést, gondoskodást, megértést igényelnek. Ennek megadásához viszont nem csak testben, hanem lélekben is ott kell lenni velük, ami tőlünk, ápolóktól is többet követel – foglalja szavakba érzéseit beszélgetésünk elején.
Kiemeli, ahogy az orvosoknak, úgy az ápolóknak is szükségük van a folyamatos tanulásra, képzésre, hisz rengeteg az újdonság a terápiákban, előírásokban. Ezért még 1990-ben elvégezte az újszülött-, csecsemő- és gyermek intenzív terápiás szakápolói képesítést.
– Nagyobb lett a tudásom, de a felelősségem is. A születés utáni első időszakban a problémás újszülötteknél sok a teendő, és a tanultakat itt lehet igazán hasznosítani. A nagyobb gyerekekkel ellentétben az újszülöttek nem szólnak, ha rosszul érzik magukat, ha fáj valamijük. Ott minden apró tünetet, jelet nekünk kell észlelni és a lehető leggyorsabban megoldani a problémát. Ez az igazi kihívás – mondja.
Beszédéből sugárzik a nyugodtság, a kedvesség, majd egy ponton fiatal kolléganőjére nézve megerősíti annak szavait.
– Ahogy Petra mondta, a legszebb, amikor a beteg visszamosolyog rád, és ez így van a gyerekeknél is. Még akkor is, ha fájdalmas nekik a terápia amit alkalmazunk, de ahogy telnek a napok és egyre javul az állapotuk, ők is érzik és tudják, hogy segítettünk rajtuk.
Nincs nagyobb elismerés egy beteg gyermek mosolyánál, ölelésénél, nevetésénél, ez egyszerűen bearanyozza a napodat, sok energiát ad.
Már csak ezekért az élményekért, a gyógyultan távozó gyerekekért megérte ez a 48 esztendő – zárja Mária.
A kórház összes dolgozója nevében köszöntjük az ápoló kollégákat. Magas szakmai színvonalon végzett munkájuk az egyik alappillére a működésnek, kitartásuk, elhivatottságuk nélkül nem működik az egészégügy.
Február 19-e a Magyar Ápolók Napja
Magyarországon az ápolóképzés egyik legkiemelkedőbb alakja Kossuth Zsuzsanna (1817-1857).
„Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt” – állt hitvallásában. Ő volt Magyarország első országos főápolónője, aki már az 1848-as harcokban megszervezte a hadisebesültek ellátását.
A Magyar Ápolási Egyesület kezdeményezésére az Országgyűlés 2014-ben február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjának nyilvánította.
(A képen: Lunczner Petra Anikó és Tóth Istvánné Mária, a kórház legfiatalabb és legidősebb ápolója.
Fotó: Melega Krisztián/Dr. László Elek Kórház)
